One-Way Street by Zsuzsa Rakovszky, translated by Anna Szemere

One-Way Street 

But what once was will never 
return. Time is a one-way street.
The waterfall of the present forever roars,
and we forever wade through it 
with dry feet: the past swallows it 
in the blink of an eye. Feet first, 
the diver won’t jump back to the board, and
the chipped pot will never be whole again,
what was stained will never be clean.
But let’s assume it would, and if you could,
through a crack, a worm’s passageway in the universe,
fall upward until you reach the point
where all that followed was ruined,
so that you could untie the threads
from which the fabric of the past was woven
in order to make history take a different turn,
the tyrant could be strangled in his cradle,
or your grandpa could be spurred to emigrate,
or you’d just simply find yourself a child again
on a Sunday at noon with the bouillon being ladled,
and you, in your shiny spacesuit,
an aborted embryo from the future,  
would set your protruding glass eyes on them,
as you’d be walking to the table with stiff knees,
or maybe you’d just be a voice by their side,
a disembodied impulse or prohibition,
who’d whisper in their ears: “Do this!” or “Don’t do that!”
Even all that effort would be in vain. It’d be impossible
to pull out only a single thread and not all of them,
for the web of the past is knit too tight.
The sum of all that once was, like a bulldozer,
is pushing all that would come after,
for what once was has no end.
Perpetrator or victim: you won’t forget, I won’t either,
injury spawns injury, the wound would like to wound,
and there is no one to step out of the past, 
as if dropped from a skirt to the ankles, to say:
“I did this to you as they’d done that unto me. Please forgive.”
And should he come back nonetheless, although he won’t ever, 
once again, he’d just ramble on about the gas bills,
the leaking faucets, and your answer would be 
the same as it was back then, 
and you wouldn't say: “Don’t leave yet. 
Half my life you’d take if you left.”



Egyirányú utca


De ami volt, az nem jön vissza többé 
soha. Az idő egyirányú utca. 
Örökké zuhog a jelen, s örökké 
száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza 
szempillantás alatt. Lábbal előre vissza 
nem szökken a műugró a trambulinra, és nem 
lesz már a csorba ép, a foltos újra tiszta, 
de ha mégis lehetne, hogyha valami résen, 
a kozmosz féregjáratain át 
zuhannál fölfelé, míg eléred azt a pontot, 
ahol elromlott minden, hogy fölfejtsd a hibás 
szemig a múlt kötését, másként legyen, ne mint volt, 
bölcsőjében fojtsd meg a zsarnokot, vagy 
kivándorlásra bírd tulajdon nagyapádat, 
vagy azon vedd magad észre: egyszer csak ott vagy 
saját gyermekkorodban, épp vasárnap 
dél van, most merik szét a húslevest, 
s te fényes űrruhádban, dülledt üvegszemed 
rájuk emelve, a jövendő elvetélt 
embriója, merev térdekkel lépegetsz 
feléjük, vagy csak egy hang, testetlen sürgetés 
vagy tiltás oldaluknál, súgod: "Tedd!" vagy "Ne tedd!" 
- az is hiába volna. Nem lehet 
csak egy szálat kihúzni, ha nem az összeset, 
olyan szorosra szőtt a múltak szövedéke. 
Mint bulldózer tolja maga előtt 
a voltak összessége a rákövetkezőt, 
ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége, 
vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek, 
a sérelem sérelmet szül, a seb 
sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett 
szoknyából vetkező, a múltjából kilépne, 
s azt mondaná: "Igen, én ezt tettem veled, 
ahogy mások velem: bocsáss meg érte!" 
És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne, 
ki már soha, megint csak gázszámlákról beszélne, 
csöpögő vízcsapokról, s te is csak azt felelnéd, 
amit akkor, s nem mondanád: "Ne menj még! 
Fél életem viszed magaddal, hogyha elmégy!"


First published in Rakovszky, Zsuzsa. Egyirányú utca (versek). Budapest: Magvető, 1998.

Zsuzsa Rakovszky was born in Hungary in 1950. She received her degree from Eötvös Loránd University of Budapest in English and Hungarian Languages and Literatures. Having worked as a librarian and a book editor, she became a freelance writer, poet, and a translator from English. A recipient of numerous literary prizes, she has published ten volumes of poetry and eight novels including As If: Poems (Starwheel Press, Cheltenham, England, 1991, with Győző Ferencz and George Gömöri). She is a Distinguished Citizen of her native Sopron.

Anna Szemere hails from Budapest and currently lives in Portland, Oregon. She has an M.A. degree in English from Eötvös Loránd University of Budapest and a PhD in Sociology from the University of California, San Diego. She is the author of two books and numerous journal articles, most of them in the sociology of music. Passionate about Hungarian poetry, she enjoys translating her favorite ones into English.

25 September 2024