An Excerpt from Excellent Bodies by Andrea Tompa / Translated by Anna Bentley

The ‘rubber’ fixes up this ox of a man good and proper

The ‘rubber’ arrives late in the evening, after dark. Under the two skirts she’s wearing, her stomach rises to a peak. There’s a bundle of twigs poking out of her plastic bag. She’s wearing a headscarf. It’s pulled well down to her eyes; her face can barely be seen. She plants herself in the middle of the room, legs wide, and fires questions at Gyula Kedves: how long has his back been hurting him? He does not reply, just stares at the ceiling. He does not acknowledge her presence. Instead, his wife, Gyöngyi, provides answers in an undertone. We gotta put ’im on the floor, says the woman. He needs to lie on summat hard, get yoursel’ down off there, mister, she says more loudly. Gyula Kedves turns his head away from her, he can’t move a muscle, whispers his wife. Put ’im on the floor, the woman says for the third time, sternly. She sits down in the armchair next to the desk, and waits. Gyula doesn’t so much as look at her. Pali, my love, Aladár, calls Gyöngyi. Come here please. The two young men enter the room. Palkó takes hold of Kedves’s hands, Ali and Gyöngyi each grip a leg. With some effort, they lower the great weight to the floor. Kedves roars at the top of his voice until they lay him on the rug. Thass the way, says the ‘rubber’. Turn ’im on his side. They turn Kedves onto his side and arrange his arms and legs one on top of the other. Meanwhile he again lets out a long groan. His nose is dripping and tears are trickling down his face.

The woman walks over to his feet, bends down and gives his ankle a powerful tug, trying to straighten his legs. 

Turn ‘im on his stummach, says the woman, flipping her hand. 

This time, Kedves rolls onto his stomach himself. His wife pulls his arms out from under his body. The ‘rubber’ bends over him, allows her knees to give. She places her hands on Kedves’s waist. She feels around for the two hip bones, takes hold of them and begins, slowly, to rock them. Using more and more force, she swings them to and fro. Kedves lets out a great groan. The three others stand further off, watching.

Two of them lift the heavy body by the hips, as the old woman gestures to them to do. She asks them to bring her leather strap, any belt will do. She slides this under Kedves, then they lower his body back down to the floor.

Now, the ‘rubber’ straddles the body at his knees, her legs planted wide, and begins to haul at the strap they have put under his hips. Then she crouches over him again and rocks his lower back. She pulls, she rocks, over and over again without stopping. After this, they drag the body into a diagonal position so there is room for them to pull his arms and his legs in opposite directions. The old woman ties Kedves’s wrists tightly together with another belt, and does the same with his ankles. She positions the two young men by his hands. She’s going to pull him by the legs, because she’s stronger, she tells them pointedly. The boys pull tentatively at first. The old woman grunts at them, grown men and not a bit o’ welly in them, she mutters to herself. 

He don’t need fondlin’ like a stubborn pig what don’t wanta come out o’ the sty to the sticker’s knife. Haul on ’im good ’n proper now, on the count o’ three. Don’ yank, pull hard. Un, doi, trei.

Four hands grip the leather strap above Gyula Kedves’s head, his face is pressed into his thick, fleshy arms. The woman sits down on the floor, bracing her boot-clad feet against his bare soles. She has wound the strap around her thick wrists and is pulling. When the two boys pull the body closer to them instead of stretching the man on the floor by the arms, she remarks, what milksops you ’ave for sons, where’s their welly? Stick your feet on ’is shou’ders, trample ‘em down, then pull. Palkó inserts his feet between his father’s shoulders and his face and they begin to stretch the heavy body out. Now mister, you puff all the air from out ’o those lungs ’o yours, and be sure not to let a gram ’o oxygen in. Then we can fix up this back ’o yours for you.

The old woman lets out a great groan, too. Lord in heaven, whatta ox of a man. Pulling in opposite directions, they have stretched him as far as he can go. 

Hou’d it now, while I counts to ten. Mister should keep the air out too, d’ye hear? The old woman counts, Un, doi, trei, patru, cinci, opt, zece. One, two, three, four, five, eight, ten. She lets go and they rest for a moment. You get your breath too, mister, she says to Kedves. Now then, your lady wife needs ta come ’n stan’ here on these shou’der blades o’ yours, in your bare feet, mind, lady, cause stockin’s is slippy. Gyöngyi steps out of her slippers, turns away and rolls her stockings down. Not there, you’ll trample his liver to bits. Further up, if you please. It’s ’is shou’der blades we’s aimin’ for. Thass right. Both feet. Don’ you worry, lady. You trample him good now. They’re bad lots, men, every one of ’em. They merit a good trampling. The ‘rubber’ gets to her feet and, with much huffing and puffing, she sits down on Kedves’s backside. She rocks herself from side to side on it. Now then, let’s see you curl up nice an’ small, she says to him, when she’s climbed off him. Hello? She shouts. Kedves doesn’t move. Roll yoursel’ up like a worm cut in two.

He’s gone deaf on us, says the ‘rubber’ nudging him with her feet. Kedves moves his arms, turns onto his side, pulls his legs up and slowly curls up into a ball.

Put a blanket on ’im, says the woman to Gyöngyi and one of the boys. Like this, he’ll be able to sleep, and the morrow maybe even run about, God willin’. If he don’, then sen’ for me, and we’ll give him another fixin’ up. Right then, I’ll be on my way, she says, getting up from the floor with grunts and groans. Kedves’s arms and legs are still tied tightly together. The woman puts her big plastic bag over her shoulder. Gyöngyi leads the way, Palkó has gone out to wash his hands. Mustn’ leave that strap ’ere. That’s ours, says Gyöngyi, mildly. All right, all right, if you say so, I’m not takin’ anythin’ isn’ mine.

The woman asks for her payment, and some soap or coffee, if there’s any to be had. Or a little stock cube, ‘Vegeta’, if you got it. Let me have a glass wi’ wine in it, lady, she says, stopping at the door to the kitchen, while Gyöngyi looks for coffee. I still needs to catch a ride home, and I’m all spen’. They was all great hulking men today, ev’ry one. Bigwigs too, vee ai pees.

Will you come again? Gyöngyi asks quietly. I won’ be comin’ to the cen’er the morrow, we’s harvestin’. Mebbe day arter the morrow. When is he going to be walking again? the boys ask their mother once they’ve left the study. Consitooshun of an ox, says the woman, then drains the wine in one gulp.

After the ‘rubber’ has finally gone, Ali goes back into the room. His father is lying on his back, motionless, his mouth open, snoring evenly, his bound hands above his head. Ali settles down by his feet and waits a little. He pulls the door quietly to, not pressing down the handle. He crosses to the room he shares with his brother and returns with a black box. Gingerly, he walks around the prone body. He takes out a film camera; it starts humming rhythmically. He starts filming at his father’s feet, close up, then makes his way up the body. He spends a little time first at one knee, then at the other, then at the hefty, hairy thighs. He films the worn, blue cotton underpants, which cut into the top of the thigh, doing the bumps made by the genitals in close-up. The shirt, buttoned awry, has slipped up over the stomach. Under it is a vest, rough with pilling. Ali moves over the stomach and the chest and reaches the neck. Moving forward on his knees, he keeps going. He films the head up close, each detail separately, then from further away, standing up. 

He returns to the bound feet; the strap is cutting into the slightly puffy ankles. When he sits back down on the floor, he shoots the whole figure foreshortened, looking up the legs from the soles of the feet. He gets right down on his stomach on the floor, putting the camera there too, then he gets a book off the shelf, and another, rests the camera on them and continues to work. The two legs bound together, the outline of the genitals, the large round testicles below the big mound of the stomach, filling out the space between the seams of the underpants. From further off, the head, the open mouth looks like it’s talking, inside it, blackness. Arms above the head. On the soles of the feet, below the toes, there are thick yellow callouses. The second toe is bent inwards, the nail on it long and dark at the edges. The soles are broad, corns under the big toes, the heels slightly cracked. Kedves hasn’t stood on them for days. There’s a sour smell of sweat in the room.

The last footage he takes is of the soles of the feet. Ali switches the camera off and is just putting it away when his mother quietly enters the room. She watches him, narrows her eyes a little, says nothing. Then she tugs one end of the strap around Kedves’s wrists, carefully, so as not to wake him, but so that the buckle of the leather belt is released. The two hands fall apart softly. Then she goes over to his feet and there, too, she unties the belt. She brings a blanket that is hanging over the back of the chair and lays it over the body. She gets a pillow and settles the heavy head on it. The man swallows, clumsily turns onto his side, pulls up the topmost leg, and, without opening his eyes, puts his arm under his head. He sleeps for ten hours, lying on the floor.

A kenőasszony jól megcsinyálja ezt a marha embert

…

A kenőasszony este későn, sötétedés után érkezik. Két szoknyája alatt hegyesen domborodik a hasa. A szatyrából egy vesszőnyaláb lóg ki. Fejkendőt visel, jó mélyre be van húzva a szeméig, alig látni az arcát. A szoba közepén szétvetett lábbal megáll, kikérdezi Kedves Gyulát, mióta fáj a háta. A férfi nem válaszol, a plafont nézi, nem vesz tudomást a nőről, a felesége halkan válaszolgat helyette. Le kell tenni a fődre, mondja az asszony. Keményen kell fekünni, másszék le, szól hangosabban. A férfi elfordítja a fejét, mozdulni se tud, súgja a felesége. Tegyék mán le a fődre, mondja harmadszor az asszony keményen, s leül az íróasztal melletti karosszékbe, vár. Gyula rá sem néz. Pali fiam, Aladár!, kiált ki Gyöngyi. Gyertek, gyertek be, légyszíves! A két fiú bejön, Palkó a két kezét, Ali és Gyöngyi egy-egy lábát fogják meg Kedvesnek. Nehezen emelik le a padlóra a nagy súlyt. A férfi teli tüdőből ordít, amíg le nem rakják a szőnyegre. Úgy, szól a kenőasszony. Ódalára fordítsák. Gyulát az oldalára fordítják, kezét, lábát egymásra rakják, közben ismét hosszan nyög, csepeg az orra és a szeméből könny folyik. 

Az asszony a lába végéhez lép, lehajol, mindkét bokáját erősen húzza maga felé, próbálja kiegyenesíteni a lábakat. 

Hasára fektessék átal, int az asszony.

Most Kedves magától átgördül a hasára, a kezét a teste alól a felesége szabadítja ki. A kenőasszony lehajol, térdét rogyasztja, a férfi derekára teszi a kezét, kikeresi a két csontot a csípőjénél, megragadja, finoman ringatni kezdi. Mind erősebben lendíti, ringatja. A férfi nagyokat nyög. Hárman távolabbról állnak körülötte, nézik.

A nehéz testet a csípőjénél fogva ketten megemelik, ahogy az asszony mutatja. A vénasszony egy bőrszíjat kér, bármi övet hozzanak neki. Azt csúsztatja alája, aztán a testet visszaeresztik a földre. 

A kenőasszony most szétterpesztett lábbal megáll a test fölött, a fekvő férfi térde magasságában, erősen húzni kezdi hátrafele a szíjat, amit a csípője alá raktak. Aztán ismét fölé guggol, ringatja a derekát. Húzza, ringatja. Ezt ismétli folyamatosan. Ezután a testet rézsútosan elfordítják, hogy elférjenek a szobában, és két irányba ki tudják majd húzni a kezeket és lábakat. Az asszony a két kezet csuklónál szorosan összekötözi egy másik övvel, a lábát szintén egy szíjjal erősen egymáshoz kötözi bokánál. A két fiút a kezéhez állítja, ő lábtól fogja húzni, mert ő erősebb, mondja nekik élesen. A fiúk előbb óvatosan húzzák, az öregasszony odamordul. Ekkora férfiak, és ilyen semmi erő van bennük, morogja magának.

Mit simogassák, mint a makacs disznót, mikor nem akar az ólból kimenni a kés alá. Úgy kén jó erőst meghúzni háromra, mikor számolok. Ne rántsa, hanem húzza. Un, doi, trei. 

Négy kéz fogja a bőrszíjat Kedves Gyula feje felett, az arca belenyomódik vastag, húsos karjába. Az asszony leül a földre, csizmás lábával megtámasztja magát a férfi pucér talpán. Vastag csuklójára rátekerte a szíjat, úgy húzza. Milyen mutuj gyereke van magának, hogy nem csinálja erősen, mondja, amikor a két fiú közelebb húzta magához a testet, ahelyett, hogy a kezektől nyújtotta volna a fekvő férfit. Akassza bé a lábát a vállába, és tapossa, s akkor kezdje. Palkó beteszi a két talpát a váll és az arc közé, nyújtani kezdik a nehéz testet a földön. Akkor mostan fújjék ki a tüdejiből minden levegőt, s úgy csinyálja, egy gramm oxigén nem menyen bé, akkor tudjuk csinyálni magának a gerincét. 

Nagyot nyög az öregasszony is. Az apja úristenit, milyen marha nagy férfi. Teljesen kifeszítették két irányba. 

Tartsák, míg tízet számolok. Az ember is tartsa kint a levegőjét, érti? Az öregasszony számol, Un, doi trei, patru, cinci, opt, zece. Egy, kettő, három, négy, öt, nyolc, tíz. Elengedi, pihennek. Fújja ki a tüdejét maga, mondja a férfinak. Most meg a maga felesége álljék ide a lapackákra, csurdé lábbal tessék, mer a harisnya csúszik. Gyöngyi kibújik a papucsából, elfordul, letekeri a harisnyákat. Ne oda, a máját széttapadja. Feljebb tessék. Lapockára megyünk. Úgy. Két lábbal. Ne féljen, szép asszony. Tapodj ügyesen. Minden férfi rossz, megérdemli, hogy meg legyen jól tapasva. A kenőasszony nagy szuszogva feláll, ráül a férfi farára, megringatja magát rajta. Na, kucorodjék össze!, mondja neki, mikor leszállt róla. Hallja?, kiáltja. A férfi nem mozdul. Kucoradjék, mint egy kettébe vágott giliszta.

Meg van süketülve, böki meg a kenőasszony. Kedves megmozdítja a kezét, oldalra fordul, mindkét lábát felhúzza, lassan összegömbölyödik.

Takarják majd bé, mondja Gyöngyinek és az egyik fiúnak az asszony. Tud így alunni, s holnap lehet, már szalad. S ha nem szalad, akkor izenjenek, s megcsinyáljuk még egyet. Na, Isten áldja, tápászkodik fel nyögve a padlóról. Kedves lába, keze szorosan egymás mellett, még mindig összekötözve. Az asszony felteszi a vállára a nagy műanyag táskát. Gyöngyi előremegy, Palkó kiment kezet mosni. A szíjut itt ne hagyjam, jön vissza az asszony. Az a miénk, mondja szelíden Gyöngyi. Úgy, úgy, akkor a magiké, nem viszek én el semmit. 

Az asszony elkéri a pénzt, és ha van, szappanyt vagy kávét. Vagy egy kis leveskocka, vezseta, ha van. Egy pohárba bort adjon, szépasszony, áll meg a konyhaajtóban, mikor Gyöngyi kávét keres. Kell még fogjak okáziót haza, s ki vagyok fáradva. Ma mind ilyen nagy erős férfik volt mindegyik. Mind nagy ember, fejesek is.

Jön még?, kérdezi halkan Gyöngyi. Hónap nem gyüvök bé a központba, takarás van. Hónapután lehet. Mikor fog járni?, kérdezik a fiúk az anyjukat, miután kimentek a dolgozószobából. Marha erős szervezet, mondja az asszony, majd egy hajtársra megissza a bort. 

Miután a kenőasszony nagy soká elment, Ali visszatér a szobába. Az apja mozdulatlan, a hátán fekszik, szája nyitva, egyenletesen horkol. Összekötött keze a feje fölött. Ali a lábához telepedik, vár. Az ajtót csendesen behajtja, nem nyomja le a kilincset. Átmegy a saját szobájukba, egy fekete dobozzal jön vissza. Óvatosan körbejárja a fekvő testet. Felvevőgépet vesz elő, ritmusosan zümmögni kezd a gép. Előbb az apja lábától indítja a felvételt, közelről veszi, aztán halad fölfelé a testen. Elidőzik egyik, majd másik térdén, a vaskos, szőrös combon. A kopott, elvékonyodott kék tetra alsónadrágon, ami a combtőnél bevág, a nemi szervek halmait közelről filmezi. Az ing félregombolva, hasán felcsúszott, alatta rojtos trikó. Végighalad a hason, mellkason, elér a nyakig. Térden állva halad tovább. A fejet közelről, részleteiben lefilmezi, aztán távolról is, felállva. 

Visszatér az összekötözött lábhoz, a szíj bevág a kissé püffedt, ödémás lábfejnél. Amikor visszaül a padlóra, az egész figurát ebben a rövidülésben a talpától, lábtól nézve rögzíti. Egészen ráhasal a padlóra, és a felvevőt is ráfekteti, aztán levesz egy könyvet, majd egy másikat, rátámasztja a gépet, és úgy dolgozik. A két láb összekötözve, a nagy domborodó has alatt a nemiszerv körvonala, nagy kerek herék, kitöltik az alsónadrág varratok közti sávját. Távolabbról a fej, a nyitott száj, mintha beszélne, benne a feketeség. Karok a fej fölött. A talpon a lábujjak alatt vastag sárga bőrkeményedés, a második lábujj behajlik, hosszú, sötét szélű köröm van rajta. A talp széles, a nagyujj alatt tyúkszem, a sarok kissé repedezett. Kedves napok óta nem állt rá. A szobában savanyú izzadságszag. 

A talpról készül az utolsó felvétel, Ali kikapcsolja a gépet, éppen teszi el a felvevőt. Az anyja lép halkan a szobába, figyeli, kicsit összehúzza a szemét, nem szól. Aztán meghúzza a férfi kezénél a szíj egyik végét, óvatosan, hogy ne ébressze fel, de a bőröv csatja kioldódjon. A két kéz lágyan szétterül. Majd a lábához lép, ott is leszedi a kötözést. A széktámláról pokrócot hoz, ráteríti a testre, párnát vesz elő, és a súlyos fejet ráfekteti. A férfi nyel egyet, nehézkesen az oldalára fordul, felhúzza a felül lévő lábát, a szeme még mindig csukva, karját a feje alá teszi. Tíz órát alszik a padlón fekve. 

Andrea Tompa (born in Romania in 1971) is an award-winning Hungarian novelist and a member of the prestigious Széchenyi Literary and Arts Academy. Tompa is the author of the novels The Hangman’s House (translated into English by Bernard Adams, Seagull Books, 2021), Top to Tail (2013), Omerta (2017, translated into German by Terezia Mora, Suhrkamp, 2022 and into English by Bernard Adams, Seagull Books, 2025) and Home (2020, translated into English by Jozefina Komporaly, Istros Books, 2024 ), Often, We Don’t Die (translated by Terezia Mora, Suhrkamp, forthcoming in 2027) and Excellent Bodies (2026).

Anna Bentley is an experienced translator of Hungarian literature and of Hungarian children’s books, based in Budapest. Her translation of Ervin Lázár’s children’s classic, Arnica the Duck Princess was published by Pushkin Children’s Press (UK) in 2019. Other publications include A Fairytale for Everyone (Harper Collins, 2022), The Extra Horn by István Orosz (Typotex, 2023), and Women’s Literary Tradition by Anna Menyhért (2020). Shorter prose works by Gabi Csutak and András Visky have appeared in Asymptote’s ‘Translation Tuesday’ blog and World Literature Today.  Poems by Zsófia Balla, Béla Markó, Mónika Mesterházi and Péter Závada have appeared in Anna’s translations in Continental Literary Magazine and online with Panodyssey and Hungarian Literature Online. In 2025, Anna received a special mention in Trafika Europe’s Andrew Singer Prize for Verse for her translations of poems by Orsolya Láng. She is currently translating Tibor Noé Kiss’s Olvadás [Thaw] for Seagull Books. 

27 October 2026